Az olasz konyha

Az olasz konyha rendkívül változatos ugyanakkor egyszerű. Az olaszok nagyon szeretnek enni, de nem ragaszkodnak a drága ételekhez, a legegyszerűbb ételeket is ugyanolyan élvezettel fogyasztják, mint a luxus fogásokat.

A legjellemzőbb a tésztaételek fogyasztása. Olaszországban több mint ötven féle tésztát készítenek, ma már Magyarországon is egyre több típust ismerünk ezek közül. Egy olasz mondás szerint egy háziasszony az év minden napjára tud másfajta pastát készíteni. A spagetti, makaróni, lasagne, canelloni, tortellini, taghatelle, menicotti stb. zöldségekből, gombából, húsokból, felvágottakból, halakból, kagylóból, rákból, tojásból vagy egyszerű füstölt szalonnából készíthető szószokkal tehető minden nap mássá és különlegessé.

A tésztaételeket elsősorban előételként szolgálják fel. Elkészítésük legfontosabb pontja maga a kifőzés, ami teljesen máshogy történik, mint nálunk. Az olaszok szeretik kevésbé puhára főzni, mint mi valamint a kifőzés után friss vajjal keverik össze. Természetesen a hosszú tésztákat félbe törni nem szabad.

A tészták mellett a pizza hazája is Olaszország. Ez a tésztaspecialitás is változatossá tehető a különféle feltétekkel.

Sokféle fűszert alkalmaznak, ezek közül néhány: bazsalikom, ánizs, kapribogyó, tárkony, menta, oreganó, rozmaring, kakukkfű, zsálya, sáfrány, majoránna, szerecsendió, szerecsendióvirág, vanília, fahéj.

Akármilyen étkezésről is legyen szó a reszelt parmezán sajt nem hiányozhat az étkezőasztalról, ezzel leveseket, tésztákat de egyéb ételeket is ízesítenek.

Természetesen nem csak tésztákból készítenek előételeket, gyakran kerül ilyenkor asztalra zöldség vagy különböző rizottó. Húsos paradicsom, articsóka, padlizsán, patisszon és kelbimbó egyaránt szolgálhat alapanyagként a salátákhoz.

A tenger finom alapanyagokat szolgáltat egyaránt a főételek és az előételek elkészítéséhez is. Rákot, kagylót, halakat és a tenger egyéb gyümölcseit általában roston vagy bundázva sütik, és vegyesen tálalva adják az asztalra, más-más mártásokkal.

Az olasz szó: pietanya, ahogy főételeiket nevezik, szó szerint második fogást jelent. Ez sok tájékozatlan turistát megtéveszthet, hiszen ez nem mindig hús, mint nálunk, hanem lehet tészta vagy zölségétel is.

Természetesen nem szabad megfeledkezni a híres olasz desszertről, a fagylaltról és a parfékról. Olasz cukrászok fejlesztették ki azt az eljárást mellyel ezek a finom édességek elkészíthetők és azóta is Itália földjén kapni a legfinomabb fagyit. Az olasz fagyit különlegessé teszi még a hagyományon túl az alapanyagokhoz adott olajos magvak, grillázs, mazsola és egyéb gyümölcsök használata.

Sajtokat elsősorban reszelve, tésztára, pizzára és egyéb fogásokra szórva használják, ám gyakran fogyasztják befejező fogásként is különböző zöldségekkel és gyümölcsökkel.

Az olasz konyháról beszélve nem feledkezhetünk el kávéjukról sem. Az eszpresszó kávé kiváló minőségű és világszerte ismert. Nincs is másik nép aki nálunk, magyaroknál erősebb eszpresszókávét fogyasztana, csak az olaszok.

A francia konyha

A francia konyhaművészet az egész európai konyha kialakulását befolyásolta, a gasztronómia nyelve is a francia, mégis a hagyományok alapján a francia konyha az olaszoktól vette át módszerei többségét. A legenda szerint ugyanis a középkorban egy francia lány néhány olasz szakáccsal tért vissza Itáliából és ezeket a szakácsokat tekintik a francia konyha atyjainak. Természetesen sok más tényező is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen magas szintre fejlődött a francia konyha. Ilyen tényezők többek között az uralkodók életmódja – elsősorban a Buorbonoké – valamint a klimatikus és földrajzi viszonyok melyek kedvezőek az alapanyogok széles választékának megtermeléséhez.

A francia konyha tájegységenként jelentős eltéréseket mutat. Provance konyháján erős mediterrán jelleg érezhető, míg az atlanti partvidék ízlése egyértelműen északi típusú. Baszkföld a füstölt sonkafélék hazája, Elzász ettől eltérően a libamájpástétomról és a savanyúkáposztáról híres. Normandia asztalaira gyakran kerül marhahús, Burgundiában pedig hagyomány hogy rendkívül sok ételt készítenek borral.

A franciák számára a legfontosabb étkezés a vacsora. Reggelire csupán kakaót, kávét fogyasztanak vajas, mézes, james péksüteménnyel, amit "Croissants"-nak neveznek. Az ebéd ugyan több fogásból áll, de levest csak ritkán esznek ilyenkor. A vacsora fontossága itt is a napközbeni rohanás miatt alakult ki, ilyenkor nyugodtan leül a család. Levest, előételt fogyasztanak majd frissen sült húsételek, vagy hideg húsok, felvágottak következnek, végül sajtfélék, gyümölcs vagy édesség zárja a sort.

A francia konyha ételei könnyen fogyaszthatók, hiszen vajjal vagy valamilyen növényi eredetű zsiradékkal készülnek.

Fűszereket nagyon jó ízléssel, mértékkel használnak, legkedveltebbek a friss "füvek", a kakukkfű, tárkony, turbolya, bazsalikom és petrezselyemzöld. Fűszerek közül nagyon széles palettából válogatnak a háziasszonyok; babérlevelet, fahéjat, szegfűszeget, sáfrányt, szerecsendiót, gyömbért és köményt egyaránt gyakran használnak. A francia konyha ezen kívül még kedveli a sok borsot és a különféle hagymákat. Ami szintén nem maradhat el ha a francia gasztronómiáról beszélünk, azok a híres francia mustárok, melyek nemcsak a különféle mártásokban, dresszingekben, de húsételekben is felfedezhetőek.

Franciaországban megközelítőleg háromszázféle sajtot készítenek; ementáli, eidami, trapista, groji, penészhéjú lágy sajtok: rokfort, brie, camembert stb., fűszeres lágy krémsajtok gurné, boursin. A különböző fogások és étkezésekhez tálalt sajtok, sajttálak összeállítása különleges szakértelmet igényel. A sajtokat meghatározott sorrendben, meghatározott borokkal és egyéb fűszerekkel illik csak fogyasztani.

A spanyol konyha

A spanyolok alapelve, hogy úgy kell minden ételt elkészíteni, hogy az megtartsa természetes ízét, azt az ízt ahogy már a nagyszülők is készítették az adott fogást. Mi sem bizonyítja jobban ezt az elvet, mint egy régi spanyol mondás: "ha bekötött szemmel ízlelsz egy ételt, és nem tudod megmondani, hogy mit eszel, akkor nem volt jó a szakács". Ennek ellenére a spanyol konyha nagyon kreatív és mindig nyitott az újításokra.

Spanyolország nagy része terméketlen, viszont a tengerparti területek zamatos gyümölcsöket és zöldségeket termelnek. Fontos termék a zöld olívabogyó, ami közvetlen a szüretelés után szörnyen keserű, ám ha a napon hagyják egyedi savanykás íze lesz. Különféle páclevekben tartósítva árulják. Koktélokhoz, hideg és meleg ételekhez egyaránt felhasználható.

Tradícionális spanyol levesek a gazpacho és a cocido, de ezeknek a leveseknek is további száz és száz változata elkészíthető. A gazpachokat mindig hidegen fogyasztják, elterjedésükre és népszerűségre a magyarázat az éghajlatban keresendő. A nyári hőségben szívesebben fogyaszt bárki egy ízletes, hűsítően hideg levest.

A paella egy szintén tipikus ibériai étel, ami a rizottóhoz hasonlít, spanyol módra. Nem más ez, mint jó minőségü, sáfránnyal fűszerezett rizs, amihez különböző zöldségeket, halakat, rákokat, kagylókat és húsokat kevernek.

Fűszerként fokhagymából, melyet még a rómaiak hoztak a félszigetre, sokat használnak, de vöröshagymát, borsot, sáfrányt és sok fűszerpaprikát is tesznek ételeikbe. Szívesen ízesítik ételeiket főzéskor borral.

A szárnyasok közül elsősorban a csirkét kedvelik, birkát, bárányt gyakran egészben, nyárson sütik. Saláták készítésénél dominál a rögtönzés. Különféle zöldségeket kevernek össze olajos, hagymás dresszingekkel, és ánizs, rozmaring, kapri valamit cherry alkalmazásával teszik még változatosabbá.

Akárcsak a magyarok, a spanyolok is borivó nép. A nálunk sherry néven ismert italuk, a jerez, hasonló a tokaji borunkhoz, hiszen ezt is évekig érlelik, és így kapja dióra emlékeztető, kellemes ízét.

A sangria is tipikus spanyol ital, elkészítése családonként változik. Leginkább a bóléhoz hasonlítható, nem kell hozzá más csak fanyar vörösbor és rengeteg, az idénynek megfelelő gyümölcs.